Örülni kell(ene) más sikerének, de nekem nem megy.
Én utálom, ha más sikeres, utálom ha más nyer, utálom, ha más jobb nálam, ha más az első és nem én.
Nem is nagyon tudom véka alá rejteni, hogy savanyú a szőlő,
Viszont szégyellem magam miatta. Tudom, hogy úgy lenne helyes, hogy nem utálom azokat akik sikeresebbek nálam, de nem tudom hogyan változtassak.
Gyerekkoromban folyton összehasonlítottak más gyerekekkel, leginkább az unokatesókkal, a barátnőimmel, vagy azokkal akik jobbak voltak nálam.
Úgy éreztem, hogy alul maradok, hogy ezek a gyerekek elveszik az ÉN SIKEREIMET.
Úgy éreztem, hogyha ők nem volnának, akkor én lennék a sikeres, akkor az anyukám és az apukám engem magasztalna, én lennék végre a jó és ügyes.
Mind a mai napig úgy érzem, hogy aki sikeresebb nálam, az tőlem veszi el a sikert.
Úgy érzem, hogy mások állnak az útjában az én sikereimnek, miattuk nem tudok sikeres lenni. Gyerekként azt tanultam, hogy az a fontos a szüleimnek, aki sikeres. Ha más a sikeres és nem én, akkor nem én vagyok a fontos.
Mind a mai napig fenyegetésként élem meg mások sikerét, mert az azt jelenti, hogy valaki más lesz a fontos és nem én.
Úgy érzem, hogy újra és újra eltaszított leszek, ha valaki más a sikeres. Így aztán nem tudok tiszta szívemből mások sikereinek örülni.
Emiatt pedig szégyellem magam.
Ez egy olyan fajta szégyen és szégyenok, amire nagyon nehéz rájönni. Az ember csak annyit vesz észre, hogy morcos és zaklatott ha másoknak sikerül valami, esetleg valami olyasmi, ami neki magának nem sikerült.
Nehéz leásni a mélybe és megtalálni, hogy miért is vagyunk zaklatottak ilyen esetben és ezután összefüggésbe állítani a múltbeli, gyerekkori történésekkel.
Nem ritkán a szülők féltékenyek a gyerekeik sikerére. Ki nem mondják sok esetben, de esetleg a viselkedésükön látszik, hogy nem örülnek, ha a gyerekük sikeres a szerelemben, a hivatásában, a hobbijában, a közéletben, csak mert az ő lehetőségeik korlátozva voltak gyerekként. Tulajdonképpen neheztelnek a gyermekkori körülményeikre, a szüleik felfogására, a saját maguk által meghozott döntésekre, ésatöbbi. Legtöbb esetben be nem vallanák, így a szégyen amit emiatt éreznek sem nyilvánvaló.
Te tudsz mások sikerének szívből örülni, vagy inkább úgy gondolod, hogy igenis téged illetne a siker, neked van rá a legnagyobb szükséged? Tudsz-e összefüggést húzni a gyermekkori sikereid/sikertelenségeid és a jelenkori csalódásaid között? Téged elfogadtak akkor is ha nem te voltál az első, a legjobb? Összehasonlítgattak más gyerekekkel? Hogyan esett ez akkor és mik a jelenkori következményei?
Beszélgessünk a szégyenről, a sikertelenségről, mások sikereiről és az ezt övező érzéseidről. Küldj egy üzit ha készen állsz rá, illetve arra, hogy magad mögött hagyd a szégyent.