A bocsánatkérés fontosságát sokan egész életükben félreértik, vagy egyáltalán nem értik meg.
Te tudod miért kell(ene) bocsánatot kérni? Tőled kértek bocsánatot gyerekként? Te kértél bocsánatot gyerekként? Szoktál bocsánatot kérni felnőttként? Kérnek tőled bocsánatot felnőttként?
Nézzük meg a bocsánatkérés fontosságát.
Mi magyarok - és sok más nép is - olyan kultúrában növünk fel, ahol a felnőttek/szülők nem kérnek bocsánatot. A felnőttnek mindig igaza van, a szülő pedig nem ássa alá a tekintélyét bocsánatkéréssel.
A gyereknek azt kell megtanulnia, hogy a felnőtt nem hibázik, tévedhetetlen, tehát amit mond, az megkérdőjelezhetetlen. Ez a tekintélyelvűség nem hagy teret a bocsánatkérésnek, gyerekként nem ismerkedünk meg azzal, hogyan esik ha bocsánatot kérnek tőlünk, vagyis hogyan kell nekünk is majd bocsánatot kérnünk.
így aztán a bocsánatkérés kiesésével egy nagyon fontos megismeréstől fosztódunk meg.
Gyerekkorban sokszor kikényszerítik belőlünk. 'Ilyet nem mondhatsz anyának, kérj bocsánatot!' vagy 'megütötted a testvéredet, nem volt szép tőled, kérj bocsánatot!' és ehhez hasonlók.
A szüleid viszont valószínűleg nem kértek bocsánatot ha hülyének, idiótának, vagy kétbalkezesnek hívtak téged, vagy ha lekevertek egy pofont.
Így a bocsánatkérés egyoldalú maradt, kiegyensúlyozatlan tevékenység volt, amit nem is tudtál komolyan venni. A bocsánatkérést tulajdonképpen eszközzé silányították a számodra, mégpedig a kontroll eszközévé, amit feletted gyakoroltak. Pedig a bocsánatkérés nem erről szól.
A bocsánatkérés nem más, mint annak a kifejezése: törődöm veled, az érzéseiddel, fontos vagy számomra, nem akarlak megbántani, számíthatsz rám, megbízhatsz bennem, figyelek rád.
Így még biztosan nem láttad a bocsánatkérés megfogalmazását, úgyhogy olvasd el nyugodtan még egyszer, és értsd meg, hogy miért is fontos, hogy jól értsük és használjuk a bocsánatkérést.
Lássunk egy példát.
A testvéreddel elhatározzátok, hogy meghívjátok anyukátokat egy anyák napi ebédre. Megegyeztek a részletekben, hová és mikor mentek, milyen ajándékot vesztek, ésatöbbi.
Azt nem beszélitek meg csak, hogy mikor és hol, vagy melyikőtök fogja meghívni az anyukátokat.
Egyik nap felhívod az anyukádat és nagyon furcsán viselkedik a telefonban. Érzékeled, hogy valami baja van, így rákérdezel. Kiderül, hogy apukád, aki tudott a dologról, megkérdezte anyukádat, hogy mit fog felvenni az anyák napi ebédre? Anyukádnak rosszul esett, hogy elfelejtettétek meghívni.
Sok családban menne a bűnbakkeresés és hárítás, apuka nagy bajban lenne, hogy minek avatkozott bele, minek kellett elmondania, ésatöbbi.
Anyuka érzéseivel sokan nem foglalkoznának, csak apuka ekézése kapna teret.
Anyuka érzései felett elsiklana a legtöbb ember, mondván apuka volt a hibás, haragudjon rá anyuka, aztán oldják meg. Mi jól csináltunk mindent, a szándékunk jó volt, nem mi tehetünk róla, hogy apuka ilyen tökéletlen és nem tudja tartani a száját.
Pedig itt nem erről van szó.
A lényeg, hogy anyuka érzéseit helyreállítsuk, hogy azt érezze: törődöm veled, az érzéseiddel, fontos vagy számomra, nem akarlak megbántani, számíthatsz rám, megbízhatsz bennem, figyelek rád.
A bocsánatkérés itt arról szól, hogy biztosítsuk a másikat: nem áll szándékomban megbántani téged, nem ez volt az elképzelés. Nagyon sajnálom, hogy ez történt. Fontosak számomra az érzéseid, fontos vagy nekem, fontos, hogy jól érezd magad. Ne haragudj rám, ha mégis olyat mondtam vagy tettem, ami miatt megbántódtál, BIZTONSÁGBAN VAGY velem. Számomra fontos kettőnk kapcsolata.
Sokszor elmondtam már, de elmondom most is - és még sokszor el fogom mondani - hogy az érzéseinkkel kapcsolódunk egymáshoz. Fontos, tehát hogy JÓ érzésekkel kapcsolódjunk egymáshoz, ne haraggal, utálattal, közönnyel vagy megvetéssel.
A bocsánatkérés ennek a kapcsolatnak a helyreállítását célozza.
Amikor bocsánatot kérünk akkor arról biztosítjuk a másikat, hogy ő fontos nekünk, és arra törekszünk, hogy bízzon bennünk. Azt akarjuk elérni, hogy a kapcsolódás újra jó és bizalmon alapuló legyen.
Sokan nem tudják, de talán most felismerik, hogy az ő bizalmuk bizony erősen megtört a szüleiket illetően, ugyanis a szülők sokszor okoztak fájdalmat, de ritkán vagy soha nem törekedtek arra, hogy a gyerekük érezze, hogy az ő érzései fontosak a szüleiknek.
A bizalom elhalt, ehelyett egy 'kötelező' szülő-gyerek kapcsolat állt fent, ahol a gyerek már nem bízott meg a szüleiben. Nem érezte, hogy fontos a szüleinek, hogy az ő érzései fontosak, hogy az ő jóléte fontos.
Te érted a bocsánatkérés lényegét? Te elveszítetted a bizalmadat abban, hogy az érzéseid fontosak a szüleidnek? Szerinted fontos volt a szüleidnek, hogy a kapcsolatotok bizalmon alapuló legyen és arra törekedtek, hogy megbízz bennük érzelmileg? Nehezedre esik másoktól bocsánatot kérni? Felismered, hogy mikor kellene bocsánatot kérned? Hogyan esik neked ha bocsánatot kérnek tőled és hogyan esik, ha nem kérnek bocsánatot? Meg tudsz bízni egy olyan emberben aki megbántott de soha nem kért bocsánatot?
Beszélgessünk erről és más (traumatikus) gyerekkori/felnőttkori tapasztalataidról! Keress e-mailben.