Miért van az, hogy pont annak akarunk kelleni, akinek mi nem kellünk?
A történet 10 évvel ezelőtti, amikor is a nő és a férfi találkoztak az interneten. Mindketten borzasztóan vágytak a figyelemre, a szerelemre, a kényeztetésre, arra, hogy ők legyenek a MINDEN valaki más életében.
A nő szingli, a férfi kapcsolatban.
Lángoló szenvedély - szerelem vagy csak a szeretve lenniség kínja? - mindent felgyújtó perzselés vette kezdetét. Bár ritkán találkoztak személyesen, az interneten váltott szenvedélyes levelezések gondoskodtak arról, hogy a láng ne hűljön ki.
A férfi elérhető volt hétfőtől péntekig.
A hétvégét teljesen a családjának szentelte.
A nőnek fájtak a hétvégék, de fájtak a szülinapok, névnapok, szabad napok, nyaralás amiket szívesen megosztott volna a férfival, de sajnos csak a magány és csend szakadt rá. A finom kis figyelem, amiben a férfi fürdette a hétköznapokon nagyon hiányzott neki.
Hangot adott a fájdalmának és elhagyatottságának, megfogalmazta a kívánságát, hogy a férfival szeretne lenni, de a férfi visszautasította.
A nő megszakította vele a kapcsolatot.
Később még egyszer összejöttek, mert a vágy erősebb volt mindennél, de annak a fellángolásnak is ugyanaz lett a vége. A nő rákérdezett, a férfi újra kikosarazta őt.
Hiába telt el 10 év, a nőben még mindig van érdeklődés a férfi iránt, Miért?
Ha sok energiát invesztálunk valamibe vagy valakibe, akkor nem akarjuk elengedni, mert 'mi van ha most változik meg minden és lesz szuperjó?'
Hiába okoz szenvedést a jelen, az elme mégis ragaszkodik hozzá.
Miért?
Az elme már felépített egy komplett jövőt a vágyott személlyel, azt a jövőt el kell engedni és meg kell gyászolni. Az elme erre ritkán képes.
Persze kiakad és csapkod ha visszautasítják, megszakítja a kapcsolatot és otthagy csapot papot, de a mélyben igenis arra vágyik, hogy utánamenjenek és akarják őt, bebizonyítsák neki, hogy mégis csak ő kell.
Ha valaki diszfunkcionális családból jön ahol nem kapott elég figyelmet, akkor a világ összes figyelme sem elég neki. Ha pedig ez a figyelem a romantikus kapcsolattól jön, akkor azt a kapcsolatot maga mellé akarja láncolni, hogy soha ne szűnhessen meg a figyelem.
Ha el kellene engedni a szeretett személyt, illetve a vele felépített képzeletbeli kapcsolatot, vagyis az új élet lehetőségét, valamint búcsút mondani a figyelemnek, az olyan komplex feladat, hogy a legtöbben nem tudnak megbirkózni vele.
A legtöbben nem tudják meggyászolni.
Nem tudják vagy merik azt a mély fájdalmat átélni ami itt azzal jár, hogy NEM KELLEK NEKI. A másik nőt választotta. Egyedül maradtam. Hiába tettem meg mindent érte, ő másképp döntött. Nem adta meg azt amire vágytam, nem voltam neki olyan fontos, mint amilyen fontos ő volt nekem. Félreismertem őt, azt hittem, hogy én vagyok a mindene.
És továbbá beismerni, hogy mi fáj, hol fáj, miért fáj. Hogy fáj a nélkülözöttség, hogy úgy érzem kihasználtak, fáj a visszautasítottság, hogy nem kellek, fáj, hogy valaki más jobb(an kell) nálam, hogy ennyi energiát áldoztam bele, de én nem voltam neki annyira fontos, hogy rám ennyi energiát áldozzon.
Emellett elmondani, hogy mit fektettek bele ebbe a kapcsolatba, például feladtam a szabadidőmet miatta, otthagytam csapot-papot érte, elhanyagoltam barátaimat, megtettem olyanokat amiket ő nem tett meg értem, az életem középpontjába emeltem, de ő nem tette meg ezt velem, elhanyagoltam a karrieremet, a családomat, minden és mindenki a második helyre szorult mögé. Csak őt láttam, csak őt akartam, megtettem érte minden tőlem telhetőt és erőmön fölött is.
A fentebb leírtak egy vagy több érzést kreálnak az emberben. Amikor ugyanis szembesülsz a valódi gondolataiddal, azok a gondolatok érzelmeket generálnak benned. Az érzelmek azok amikkel a legtöbben nem tudnak megküzdeni.
Nem akarják magukat elhagyatottnak, visszautasítottnak, másodlagosnak, kihasználtnak, megalázottnak, nem elég jónak, nem elég fontosnak, butának, ostobának érezni.
így aztán soha nem kezdenek bele a gyászba, az elengedésbe. Nem nyúlnak hozzá a fájó tüskéhez és nem piszkálják, távolítják el azt. Így a tüske egyre mélyebb gyulladást okoz. Ha hozzányúlnának, akkor persze fájna, de ha mégis kiveszik, akkor kezdődhet a gyógyulás.
Mi a teendő?
Keríts papírt és ceruzát, egy nyugodt helyet, papírzsebkendét és adj választ a következő kérdésekre. Ne állj meg, ne hagyd félbe, hogy 'majd később befejezem'. Húzd ki a tüskét itt és most. Légy nagyon őszinte! Ez néha azzal jár, hogy gyerekes vagy. Legyél!
1: mit hittél/vártál el vele kapcsolatban?
2. mit jelentett neked ő?
3. mit fektettél bele ebbe a kapcsolatba?
4. mi az amit sosem kaptál meg tőle, de szerettél volna/megérdemelted volna?
5. hol sérültél, mi fáj pontosan?
6. mit hanyagoltál el magaddal kapcsolatban?
7. milyen szükségleteid nem elégültek ki?
8. tettél vagy mondtál-e valamit ami miatt most nagyon ostobának érzed magad?
Már írás közben is valószínűleg potyognak a könnyeid, esetleg borzasztóan dühös vagy, esetleg mindkettő. Ez így van jól.
Végre a felszínre kerülnek az igazi érzéseid, megnézheted őket és elengedheted őket.
Ami ugyanis a mélyben van és nem látható, azt nem lehet elengedni.
Csak azt tudod elengedni, aminek a tudatában vagy.
Sírj vagy dühöngj nyugodtan. Éld meg az érzéseket amik felbukkannak benned, amiktől az elme régóta védelmezett. Az elme ugyanis azért tiltott le a gyásztól, mert nem akarta, hogy erőtlennek lásd magad, vagy mások annak lássanak, nem feltételezte, hogy kibírod az érzelmeket anélkül, hogy megbolondulnál. Kibírod, ne aggódj.
Ha megnyugodtál, lecsillapodtál, akkor ismerd meg önmagad újra.
Tudatosítsd magadban, hogy ki vagy, mit/kit keresel, mire van szükséged, milyen társsal volnál boldog, mi az amit megengedsz a társadnak és mi az amit nem, mi az amit el tudsz fogadni és mi az amit nem, mit jelent számodra egy párkapcsolat, szeretet, elköteleződés, hűség,
Egy mondatban: ki vagy te ha már nem ő a te embered és milyen párkapcsolatra vágysz, ha nem ő van benne?
Ismerd meg magad és tudatosítsd, hogy kit keresel. Helyezz egy új lencsét a készülékedbe és indulj el egy új úton.
Magadra ismertél? Megérintettem benned valamit? Szükséged van valakire, hogy kigyakorlod ezt az elengedési folyamatot? Keress meg bátran, beszélgessünk.